ÚTSZÉLEK, LEGELŐK, SZÁNTÓFÖLDEK

Gyermekláncfű (Taraxacum officiale). Levele, gyökere az ókor óta keresett drog. Felhasználása az évszázadok alatt sokat változott. Tejnedvét a görögök szembetegségek gyógyítására, szeplők, májfoltok kezelésére használták. Később, mint nyugtató- és altató-szert becsülték sokra. Jelenleg teakeverékekben használják vértisztító, gyomorerősítő (étvágygerjesztő, hashajtó) tulajdonsága miatt. Gyökere kávépótló.

Közönséges aggófű (Senecio vulgaris) A kapás kultúrák elterjedt fészkes virágzatú gyomja. Belső vérzést, fájdalmat csillapító, görcsoldó hatását régen ismerik. Erős májmérget tartalmaz, ezért ma már csak gyári gyógyszerkészítményként, illetve külsőleg használható fel. Vérző foghús öblögetésére, ülőfürdőként aranyér gyógyítására ajánlható. A népi gyógyászat a friss növényt seb-kötözésre is használta.

Martilapu (Tussilago farfara). Árokpartok, agyagos szakadékok ("martok") tömegesen nyíló, kora tavaszi virága. Az ókor összes nagy birodalmában ismerték már tüdő- és légúti megbetegedések ellen kifejtett jó hatását. Köhögés, rekedtség, asztma elleni teakeverékekben ma is használatos. Frissen szedett levele lüktető, gyulladt daganatokra jó borogató.

Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare). Gyógyító hatását már a középkori frank császár, Nagy Károly is ismerte. Virágzó hajtása szárítva kámforos illatú; jó molyűző. Bélférget hajt, s a galandféreg ellen is eredményes szer, de mérges, ezért fokozott óvatossággal kell alkalmazni. Régebben olaja, alkoholos kivonata reuma elleni bedörzsölő szer volt, fürdővize téve csökkentette az ízületi fájdalmakat. Régi magyar neve fájdalomfű.

Maszlag (Datura stramonium). Ázsiából került hozzánk a török időkben, mint a szemétdombok mérgező gyomja. Ettől kezdve Európában is felhasználták bódítószerek készítésére. Hatóanyaga a nadragulyáéhoz hasonló. A levelek gőzének belégzése asztmás rohamoknál megkönnyebbülést hoz. "Asztmaszivarok" készülnek leveleiből. Egy trópusi Datura faj neve: a "sírok virága". Terméséből készült itallal bódították víziókkal terhes, mély álomba magukat a dél-amerikai indiánok, hogy az elhunyt rokonok szellemével találkozzanak.

Nadragulya (Atropa belladonna). Erősen mérgező! Latin neve is erre utal: a görög mitológiában Atroposz volt az egyik sors-istennő. Legfőbb hatóanyaga az atropin, mely pupillatágító hatása miatt veszélyes szépítőszer volt a középkorban (belladonna = Szépasszony), ma is nélkülözhetetlen a szemészetben. Szeszes italok bódító hatását is fokozták vele. Mérgezési tünetei a dühöngő őrültek viselkedéséhez hasonlítanak. Hatóanyagait a gyógyszeripar ma is nagy mennyiségben használja görcsoldók, fájdalomcsillapítók előállításához. Galócamérgezés ellen hatásos szer.

Nagy csalán (Urtica dioica). Hangyasavat, hisztamint tartalmazó törékeny szőreinek bőrizgató tulajdonsága közismert. Régebben a növény friss hajtásával ütögették a reumásokat. Teáját évszázadok óta fogyasztják ízületi betegségek ellen. Erősítő, vizelethajtó, vértisztító, tejelválasztást serkentő teakeverékek alkotórésze.

Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus). A népi gyógyászatban már az ókor óta ismert. Narancssárga tejnedvét sárgaság ellen használták. A tudomány igazolta gyógyhatását. Erősen mérgező drogját ma már kizárólag a gyógyszeripar dolgozza fel. Fájdalomcsillapító hatása a morfinéhoz hasonló, a mákfélék rokona. Friss hajtásának nedve irtja a szemölcsöt.

Tövises iglice (Ononis spinosa). A pillangós virágú növény gyógyhatását már a görögök is ismerték. Mélyre hatoló, erőteljes gyökérzete miatt Melius Juhász Péter XVI. században írt gyógyfüves könyvében "ekeakadály" néven említi. Értékes, külföldön is keresett drogja a vizelethajtó, vese-teakeverékek fontos alkotórésze. Különböző epebántalmak, köszvény, reumatikus fájdalmak, nehezen múló bőrbetegségek elleni teákhoz is használják.

Mezei iringó (Eryngium campestre). Száraz legelők elterjedt, szúrós levelű és virágzatú gyomja. A petrezselyemre emlékeztető karógyökerének főzete vizelet- és epekőhajtó hatásáról ismert. Rokona a nálunk jóval ritkább kék iringó (Eryngium plánum). A leveléből készült teát régebben gyermekeknek szamárköhögés ellen adták.

Közönséges bojtorján (Arctium lappa). Nagy termetű, a fészkes-virágúak családjába tartozó, kétéves gyom. Egyéves gyökerének főzete a népi gyógyászat szerint izzasztó, vizelethajtó, levelét égési sebekre kötik. A terméséből főzött teát egykor vérhas ellen javasolták. A vese- és epekőoldó teakeverékeknek ma is alkotórésze. Bőrbetegségek (ekcéma, sömör, fekély) kezelésére jó borogató szer. A fejbőr korpásódását, a haj zsírosodását, hullását csökkenti, erősíti a hajhagymákat, ezért főzete s a belőle előállított olajos készítmény ma is ajánlott hajápoló.

Orvosi pemetefű (Marrubium vulgare). A légzőszervi megbetegedéseknek már az ókorban is ismert gyógyszere. Tüdő- és máj. betegségek ellen a rómaiak is használták. A kellemes illatú növény drogja - a sűrű szőröktől fehéren molyhos, ajakos virágú hajtás --ma is keresett. Teája epeelválasztást serkentő, idegnyugtató, szívműködést szabályozó. Mézzel ízesítve a krónikus légcsőhurutot gyógyítja. Gyógy-cukorkát is készítenek belőle.

Madárkeserűfű (Polygonum aviculare). Útszélek, száraz rétek elterjedt növénye. Kovasavat, nyálkát, cseranyagot tartalmazó drogját hasmenés, vese- és hólyagbántalmak elleni teakeverékekben használják. A népi gyógyászatban méh-, gyomor- és tüdő-vérzést csökkentő hatásáért is gyűjtik.

Vasfű (Verbéna officinalis). Plinius szerint az ókorban a rómaiak szent füve volt. Elsősorban általános erősítőnek, a vérszegénység gyógyszerének tartották. Javasolták teáját ideges kimerültség esetén is, ami ezek szerint nemcsak a XX. század civilizációs betegsége. A frissen összevágott növényt kendőbe csavarva, fejfájás ellen alkalmazták. Teakeverékekhez adagolva bizonyos gyomor-, máj- és epebetegségeknek ma is gyógyszere.

Lándzsás útifű (Plantago lanceolata). A népi gyógyászat egyik leggyakrabban alkalmazott növénye - a nagy útifűvel (Plantago major) együtt - a tüdőbaj elleni teák fő alkotórésze volt. Belső vérzések (vérvizelés, vérhányás) esetén is javasolták. Külsőleg a friss levelek makacs sebekre, gyulladásos daganatokra kötve fejtenek ki jótékony hatást. Nyálkaoldó, köhögéscsillapító tulajdonsága miatt ma is használják a köhögés elleni teákban. Magjának főzete gyermekeknek enyhe hashajtó. Alkoholos kivonata szúnyogcsípés ellen jó bedörzsölő szer.

Fehér üröm (Artemisia absinthium). Erősen fűszeres illatú évelő gyom. Keserűanyag-tartalmáért évezredek óta gyűjtik. Teája kitűnő gyomorerősítő, étvágygerjesztő, ideges gyomorpanaszok esetén is hatásos. Főzetét sebtisztításra használták. Illóolaját reuma elleni bedörzsölő szerekhez adagolják. A fekete üröm (Artemisia vulgaris) szárított gyökerének porát a népi gyógyászat vízben, tejben vagy borban oldva epilepszia, hisztériás rohamok esetén javasolja. Régen teáját váltóláz ellen lázcsillapítóként itták.

Papsajtmályva (Malva neglecta). Az ó- és középkor óta sok betegség orvoslására használják. Drogja nyálkaanyagot tartalmaz. Teája éppúgy, mint rokonáé, az erdei mályváé (Malva silvestris), csökkenti a köhögési ingert. Gyomorfekély és bélhurut esetén is jó hatású. Torok-, mandula-, fogínygyulladás elleni öblögető szer. Borogatóként alkalmazva lágyítja a daganatokat, enyhíti a köszvényes fájdalmakat.

Orvosi szappanfű (Saponaria officinalis). Drogjának hatóanyaga a szaponim. Nyálkaoldó, köptető hatása miatt egykor fontos köhögés elleni szer volt. Ma már erre a célra inkább a hasonló tulajdonságú, de kevésbé mérgező fátyolvirágot gyűjtik. A középkorban a vérbaj egyik keresett gyógyszere volt. Bőrbetegségek, reuma, köszvény ellen is használták.

Ligapimpó (Potentilla anserina). Árokpartok, nedves parlagok tömeges növénye. Magas csersavtartalma miatt összehúzó szer, vérzéscsillapító. Korábban gyomor- és bélvérzés, ma vérhas, bélhurut, valamint menstruációs zavarok elleni teák alkotórésze. Epilepszia, ideges szívpanaszok gyógyítására is javasolják. Jó száj- és garatöblögető szer.

Orvosi somkóró (Melilotus officinalis). Virágzáskor gyűjtött pillangós virágú hajtásának sokoldalú gyógyhatását már Dioszkoridész és Theopbrasztosz ókori görög bölcsek is dicsérik. Teáját emésztő- és légzőszervi betegségek gyógyítására javasolják. A népi gyógymód kenőcsként, borogató szerként enyhíti vele a migrénes fejfájást, a szülés utáni fájdalmakat. Visszérgyulladás, fekélyek, gennyes sebek gyógyítására, daganatok eloszlatására ma is használatos. Napjainkban a gyógynövény-szaküzletekben Coronator néven árusítják - szív- és keringési betegségekre - azt a növényi kivonatot, amelyben somkóró is szerepel.